A parasztember esete a D-vitamin-mérgezéssel…

Kép
(Cenzúrázatlan változat.)      Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy parasztember, aki nem olvasta a bulvársajtót. Így nem tudott róla időben értesülni, hogy már réges-régen holtan kellett volna összerogynia súlyos és megrázóan tragikus D-vitamin-mérgezésben.      Talán ennek köszönhetően, talán másnak, de egészen biztosan vígan és kicsattanó egészségben élte életét.      Hatalmas szerencsében volt része. Ugyanis újságot nem olvasott és rádiót sem hallgatott. De még a televíziókészüléket sem nézte – se bekapcsolt, se kikapcsolt állapotban – abból a hétköznapi okból fakadóan, hogy nem volt neki olyanja. Hála ennek, nem öntötték rá dézsából a hamis és rémisztő információkat sem a vitaminokról, sem másról.      Nem is igazán volt neki más ebben az életben, mint az, amit a két keze szorgos munkájával megteremtett és amivel ezen túl még a Jóisten megáldotta.      Nem volt neki szolgálati autója és puccos, közköltségen fenntartott irodája a parlamentben. Nem kapott ő sem utazási költségt

Empátia

Egy másik ember vagy egy másik élőlény lelkiállapotába való beleérzés képessége. Annak a képessége, hogy egy másik ember élményét saját élményként éljük meg.



Az empátia képességét kamatoztathatjuk akkor, amikor egy művészi alkotást csodálunk meg. Lehetővé teszi, hogy az alkotó művész érzéseihez, gondolataihoz közel kerülhessünk. Így értjük meg, így érezzük át az alkotást, ennek köszönhetően gazdagít minket.

Az empátia magas rangú szellemi képesség. Nem mindenki egyformán képes rá. Pedig az empátia képessége az élet minden területén nélkülözhetetlen. Öröm, bánat, csodálat, hiúság, magabiztosság, félelem, lelkesedés, reménytelenség, egészség vagy betegség érzése és sok egyéb formája az érzelmi hangoltságnak így érthető meg.

Ezért ragad ránk más nevetése, ezért csal öröm könnyeket a szemünk sarkába más boldogsága, ezért tudjuk azonnal, hogy a segítségünkre van szükség, ha egy másik ember bánatos, fél, szenved, támogatásra szorul.

Az empátia képessége véd meg minket attól is, hogy otrombán, oda nem illő módon viselkedjünk az élet örömmel vagy bánattal teli helyzeteiben.

Amikor az ember környezetében élők számára az élet drámai fordulatot vesz - bármi legyen is az oka -, az empátia képességét használva találjuk meg a módját annak, hogy úgy tudjunk segítséget kínálni, amit a rászoruló el is tud fogadni.

Eredete: görög, az empathia az 'en-' (bele, benne) és a 'pathosz' (érzés, érzelem, indulat), illetve 'paszkhó' (szenved, elszenved, elvisel) szavakból.

Budapest, 2020. március 22.

Dr. Lenkei György


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Volt egyszer egy ember, szakálla volt kannabisz, helyesebben kender

A parasztember esete a D-vitamin-mérgezéssel…

Észbontó! Vitaminhiány...