A C-vitamin az élet egyik nélkülözhetetlen feltétele az ember számára. Nélküle nem maradhat életben az ember és még néhány, ebből a szempontból hasonló élőlény. Ilyen a kedves kis tengerimalac és a nagy és rettenthetetlen Batman távoli rokona is, a gyümölcsevő denevér.
Örök kérdés a vitaminokkal kapcsolatban, hogy milyen a hasznosulásuk. Örömhír, hogy a C-vitamin nem csak a jelentőségében, hanem a hasznosulása szempontjából is a bajnokok közé tartozik. És ez igaz a mezei, pórias és minden különösebb trükköt és “turbó megoldást” nélkülöző, közönséges aszkorbinsavra is. Sőt, könnyen lehet, hogy rá nézve a legigazabb.
Nagyon kicsi mennyiség bevétele esetén, mint például 250 mg, ez a hasznosulási arány megközelíti a 100 %-ot. Szinte az összes C-vitamin hasznosul, ami alatt azt értjük, hogy felszívódik a bélből. A felszívódott C-vitamin bejut a keringésbe és a keringés a test minden egyes porcikájába elszállítja. Tehát - egyszerűen fogalmazva - ezt értjük hasznosuláson.
Ha nem szívódna fel az emésztőrendszerből, hanem egy része vagy az egész lenyelt mennyiség továbbhaladna, majd kiürülne, akkor rosszabb vagy rendkívül rossz lenne a hasznosulás.
De mi történik, ha nagyobb mennyiséget veszünk be?
Hosszú ideje az az elfogadott és szakértő körökben illedelmes gondolat, hogy minél többet nyelünk le az aszkorbinsavból, annál rosszabb a hasznosulása. Van, aki ebből arra következtet, hogy nincs is értelme nagy mennyiségű C-vitamin bevételének egyszerre.
Vajon igaz-e az az állítás, hogy nincs értelme nagyobb adagoknak? És egyáltalán mi számít nagyobb adagnak?
A mennyiségre adott válasz attól függ, hogy mi a célunk. Ha csak annyi, hogy – egy hasonlattal élve – a fuldokló ember orrlyukai éppen hogy a víz szintje felett legyenek, hogy lopva, némi levegőhöz juthasson pillanatnyi túlélésért, nem kell nagyobb adagokat fogyasztani. A skorbuttól – a hasonlatként használt víz alá merüléstől – már egészen picike adagok is megvédenek bennünket. Ehhez nem kell több néhány tíz vagy néhány száz milligrammnál naponta. De az így elért életminőség nagyjából a létminimumhoz vagy még inkább egyfajta éppen hogy csak életben maradáshoz, más szóval vegetáláshoz hasonlítható. Egy szebb világban ez az emberhez nem lenne méltó. Ez nagyon távol van a jóléttől, ami ebben az esetben az egészséget jelenti.
Az egészséghez sokkal-sokkal több C-vitamint érdemes fogyasztani. Akkor is ha még egészségesek vagyunk. De különösen akkor, ha a C-vitamint az egészségünk helyreállításának támogatására szeretnénk használni.
Érdemes tudni ugyanis, hogy minden olyan állítás mögött, ami a C-vitamin hatástalanságáról számol be az egészségmegőrzésben vagy a gyógyításban, fellelhető egy-egy olyan vizsgálat, ami annyira kevés mennyiségben alkalmazta a C-vitamint, hogy attól nem várható jóformán semmilyen előny.
Hívhatnánk ezt akár villanykapcsoló jelenségnek is. Ahhoz, hogy a villanyt felkapcsoljuk egy szobában, valamekkora erővel kell megnyomni a kapcsoló billentyűjét. A szükségesnél kisebb erő nem változtat majd a kapcsolón, a billentyű nem mozdul meg, a kapcsoló nem vált át, a lámpát nem fogjuk felkapcsolni. Ott csücsülünk majd a sötétségben. Mindegy, hogy mennyivel volt kevesebb az erő a szükségesnél – semennyi erő nem volt vagy éppen csak egy kicsit volt kevesebb a szükségesnél – ücsöröghetünk tovább a sötétben. Minden elegendő erejű vagy annál erősebb mozdulat a billentyű elmozdulását, a lámpa felkapcsolását fogja eredményezni. És lőn majd világosság!
Visszatérve a C-vitaminhoz, nagyon kevés belőle, semmit sem fog okozni. Nagyon kevés, pl. 100 mg naponta nem elegendő a kapcsoló megváltoztatásához. Ahhoz nagyobb erő, illetve több aszkorbinsav kell. Például 1000 mg vagy akár sokkal több, attól függően, hogy kinek ilyen a szervezete és a pillanatnyi állapota.
Ide kapcsolódik egy írás, ami nagyon érdekes megfigyelésről számol be: “Unexpected Early Response in Oral Bioavailability of Ascorbic Acid”
A cikk azonban – lássuk be – tudományosan korlátozott értékű, hiszen mindössze egyetlen emberen végezték a megfigyelést. Az is sokat levon a tudományos értékből, hogy a méréseket meglehetősen házilagos, “barkács” módszerekkel végezték. De mindezek ellenére az alapötlet kifejezetten okos és leleményes, ezért nekem tetszik, még ha a komolyságát tekintve nem is indulhat a nehézsúlyú profi vetélytársak táborában, amelyek a nagy tekintélyű orvosi szakirodalomban képviseltetnek.
A vizsgálatot bizonyos otthoni vércukormérők érdekes tulajdonságát kihasználva végezték. Egyik-másik ilyen kütyü ugyanis összetéveszti a vérben lévő aszkorbinsavat a vércukorral, így azt is figyelembe veszi a mérésénél. Ennek itt most csak annyi a jelentősége, hogy valamiféle vér-aszkorbinsav-szint mérésre, vagy még pontosabban a vér-aszkorbinsav-szint változásának mérésére alkalmas lehet így a készülék.
Ezen a módon megállapították, hogy 15 perc alatt fokozatosan elfogyasztott (megevett) 4000 mg (azaz 4 gramm) C-vitamin nagyon hasonlóan emelte a vér aszkorbinsav-szintjét, mint a vénásan adott C-vitamin. Körülbelül 15 percig ezt mutatták a mérések, majd ezt követően kicsit jobb eredményt produkált a vénába adott vitamin.
A vizsgálatban továbbá volt egy bátor próbálkozás. Ennek során egyszerre 10.000 mg (azaz 10 gramm) C-vitamint nyelt le a megfigyelt alany. A mérés itt azt mutatta, hogy így rövid ideig – mindössze kb. 2 - 10 percig tartó időtartamban – magasabb csúcs-vérszintet értek el, mint a 34 perc alatt beadott vénás C-vitaminnal. Tömören, bizonyos szempontból jobb volt az egyszeri nagy adag, mint a vénás módszer.
E két utóbbi megállapítás ellentmondani látszik annak a jelenleg elfogadott tannak, hogy 250 mg-nál nagyobb egyszeri szájon át bevett C-vitamin adagnak olyan meredeken romlik a hasznosulása, hogy nem is járnak haszonnal. Lehet, hogy mégsem sült bolondok azok, akik grammos nagyságrendben nyelik a C-vitamin?
Érdekességként megállapították továbbá, hogy az aszkorbinsav már a gyomorból nagyrészt felszívódik és rövidebb idő alatt hasznosul, mint az úgynevezett nátrium-aszkorbát.
Az eredmények még azt is sugallják, hogy a jól működő, normális mennyiségű gyomorsavat tartalmazó gyomor valószínűleg jobb C-vitamin hasznosulást eredményez. Ronthatja a C-vitamin hasznosulását, ha bármi csökkenti a gyomorsav erősségét. Ebből a szempontból nem biztos, hogy jó ötlet a gyomor “lúgosítása”, vagy a sav termelésének gátlása (például gyógyszerekkel).
A cikk felvetései azért is érdekesek, mert például az alternatív rákgyógyításban kifejezetten nagy adag C-vitamint szoktak alkalmazni vénába adott formában. Mondván, hogy így lehet elérni a hatásos szinteket, ami szájon át nem megoldható. De erre itt most nem térek ki bővebben.
Maradjunk csak annyiban, hogy már egy ideje létezik egy olyan megfigyelés, amire alapozva a vérben lévő C-vitamin-szint alakulása szempontjából előnyösnek gondolható a szájon át bevett nagyobb adag (4000 mg - 10.000 mg) C-vitamin.
Hogy van-e ebben bármi kockázat?
A válasz nagymértékben függ attól, hogy mit nevezünk kockázatnak. Mert ami az egyik ember számára hátrány, az egy másik ember számára kifejezetten kívánatos is lehet.
A helyzet az ugyanis az egyszerre lenyelt nagyobb adag C-vitaminnal, hogy az akár a széklet hirtelen és váratlan elhígulását is okozhatja. Ezt a köznyelv egyszerűen csak hasmenésként emlegeti.
Ez égi áldás lehet azok számára, akik a napi rendszeres székletürítést csak nagy adagban szedett hashajtókkal tudják megoldani, és még így is csak kínkeservesen. De tragikomikus kellemetlenségeket okozhat azok számára, akik a WC-től mért távolságot gondatlanul hosszúra hagyták a kísérletezés során, és néhány méterrel csupán, de csúnyán elszámolták magukat.
Fontos intelem tehát, hogy az egyedileg tolerálhatónál nagyobb adag C-vitamin lesből támadó ellenségként ronthat ránk hasmenés formájában. A további kellemetlenségek elkerülése érdekében ezt kérettetik figyelembe venni.
Budapest, 2022. június 1.
Dr. Lenkei György
A cikk megírásához felhasznált közlemény:
“Unexpected Early Response in Oral Bioavailability of Ascorbic Acid”
E-published March 13, 2020, prior to print publication. © Owen Fonoro
The Townsend Letter Group 01 Jun. 2022
Megjegyzések
Megjegyzés küldése