A parasztember esete a D-vitamin-mérgezéssel…

Kép
(Cenzúrázatlan változat.)      Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy parasztember, aki nem olvasta a bulvársajtót. Így nem tudott róla időben értesülni, hogy már réges-régen holtan kellett volna összerogynia súlyos és megrázóan tragikus D-vitamin-mérgezésben.      Talán ennek köszönhetően, talán másnak, de egészen biztosan vígan és kicsattanó egészségben élte életét.      Hatalmas szerencsében volt része. Ugyanis újságot nem olvasott és rádiót sem hallgatott. De még a televíziókészüléket sem nézte – se bekapcsolt, se kikapcsolt állapotban – abból a hétköznapi okból fakadóan, hogy nem volt neki olyanja. Hála ennek, nem öntötték rá dézsából a hamis és rémisztő információkat sem a vitaminokról, sem másról.      Nem is igazán volt neki más ebben az életben, mint az, amit a két keze szorgos munkájával megteremtett és amivel ezen túl még a Jóisten megáldotta.      Nem volt neki szolgálati autója és puccos, közköltségen fenntartott irodája a parlamentben. Nem kapott ő sem utazási költségt

D₃-vitamin, pici gyerekek és egy csúnya betegség…

és persze az elmaradhatatlan uborkaszezon...


Nyár van és uborkaszezon, aminek megvannak a maga előnyei. Többet és erősebben süt a nap. A melegebb időjárásnak köszönhetően gyakrabban vagyunk a szabadban és a ruházatunk is lengébb. Keletkezik is D3-vitamin – gondolhatjuk –, ha a papírforma igazat állít.

Vajon mindenkire érvényes a papírforma?

Mindeközben az újságok hasábjain a vitaminokról az unalomig ismételgetve megkapjuk, hogy “Vigyázzunk, nehogy túladagoljuk őket, mert abból még baj is lehet!”. Vagy valami hasonló áll a “nagyon komoly névtelen” firkászok által gondos CTRL+C - CTRL+V alkotótechnikával kreált bulvárcikkekben.

És mi a helyzet a gyerekekkel, az egészen kicsikkel?

Az emberek jó részének vagy van gyermeke, vagy lesz. És sokan vannak, akiknek volt és remélhetőleg egészségesen fel is cseperedett a porontya. De abban meglehetősen közös múlttal rendelkezünk, hogy mindannyian voltunk emberpalánták – talán tényleg csak néhány kirívó kivételtől eltekintve. Gondolhatsz itt bárki olyanra, aki soha nem mutatta annak semmi jelét, hogy átélte volna az örömteli és gondtalan gyermekkort. Lehetne ez akár egy országgyűlési elnök vagy más ehhez hasonló rendíthetetlen komolyságú egyén, mint például a kerékbilincses parkolóőr. Félreértés azonban ne essék! A rájuk ruházott hatalomnál fogva minden tisztelet az övék.

Mit kívánunk a gyermekeinknek? Azt, hogy épségben és egészségben érjék el a felnőttkort.

Ez szép és nemes cél. Minden kincset megér, hogy meg is valósuljon!

Nem árulom el most az összes ehhez szükséges titkot…, mert én sem ismerem mindet. De van egy olyan egyszerű adat, ami legalább egy pöttömnyit segíthet ebben a törekvésben.

A pici gyermekeket óvjuk az erős, közvetlen napsütéstől, ahogy a széltől, hidegtől - melegtől és minden egyéb ártalmas hatástól. Ez nagyon gondos, helyes hozzáállás. Ezáltal azonban nem is keletkezhet elegendő D3-vitamin a szervezetükben – még nyáron sem. Nem beszélve a kevésbé napsütéses földrajzi területeken élőkről és az ősztől tavaszig tartó időszakokról.

Jól figyelj!

A rendszeres, nagy adagban adott D3-­vitamin-­pótlás 78%­-kal (!) csökkentette az 1-­es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát.

A D3-vitamin adagolását (mennyiség, rendszeresség) a gyermekek egy éves koráig figyelték. Az egészség alakulását és azon belül is az 1-es típusú cukorbetegség előfordulását a következő 30 évben követték nyomon. Tehát a megfigyelés felnőttkorban ért véget.

A 1-es típusú cukorbetegség az, amit inzulinfüggő cukorbetegségként is emlegetnek. Ennek a kezelésénél alkalmazzák a napi többszöri inzulin szurit, amitől mindenki annyira fél, hogy belegondolni sem mer. Jobb, ha tudod, nem ez az egyetlen gond ezzel a betegséggel. Hanem még az is, hogy nem csak az érintett gyermek élete változik meg gyökeresen. Alapjaiban átformálja az ilyen gyermek szüleinek is az életét. Ez rendesen nyomot hagy a mindennapokon. Felnőttkorban sem egy leányálom ez az állapot.

Mit gondolsz? Százból hány ember adna meg mindent azért, hogy ezt elkerülje?

És ha nem is kellene mindent megadni érte?

Mindössze csak arra volna szükség, hogy az újszülött gyermekek megkapják azt, ami ebben hatalmas segítséget jelenthet.

(Egészen pontosan arra lehet következtetni a vizsgálatból, hogy már az újszülött kortól kezdve gondoskodni kellene a megfelelő adag D3-vitaminról. És ezt folytatni kellene minden életkorban. De ez a megállapítás már az én szárnyaló fantáziám terméke.)

Mennyi lenne ez az adag a vizsgálat szerint csecsemőkorban?

Naponta 2000 NE D3-vitamin rendszeres és pontos szedése vezetett el a tudományos vizsgálat megállapításához.

Az NE a nemzetközi egység jele. Más mértékegységben kifejezve ez mindössze 50 μg D3-vitamin. (μg: kiejtése mikrogramm, a milligramm ezredrésze, a gramm egymilliomod része) Igazán nem sok!

Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a vizsgálatban érintett gyerkőcök 0 és 1 év közöttiek voltak, akkor a testméretekhez képest már nem elhanyagolható a mennyiség.

Ezek a gyermekek 0 - 12 hónap között olyan 3 - 10 kg-osak lehettek.

A számok alapján könnyen beláthatjuk, hogy egy nagy mafla felnőttnek, aki kb. 60-70 kg-os vagy több, igazán nincs félnivalója néhány ezer nemzetközi egységnyi D3-vitamintól. 

A vészmadár bulvársajtó mantrázott figyelmeztetéseivel szemben ennyit bőven elég tudni a túladagolás veszélyéről. Nincs ilyen veszély.

Az adatok egy kb. 20 éve készült tudományos vizsgálatból származnak, amiben több mint 10.000 gyermeket követtek nyomon Észak-Finnországban egy, illetve 30 évig.

Budapest, 2022. június 9.

Dr. Lenkei György

Felhasznált szakirodalom:

Hyppönen E, Läärä E, Reunanen A, Järvelin MR, Virtanen SM. Intake of vitamin D and risk of type 1 diabetes: a birth-cohort study. Lancet. 2001 Nov 3;358(9292):1500-3. doi: 10.1016/S0140-6736(01)06580-1. PMID: 11705562.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A parasztember esete a D-vitamin-mérgezéssel…

Gluténérzékenység 2.

Volt egyszer egy ember, szakálla volt kannabisz, helyesebben kender