A parasztember esete a D-vitamin-mérgezéssel…

Kép
(Cenzúrázatlan változat.)      Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy parasztember, aki nem olvasta a bulvársajtót. Így nem tudott róla időben értesülni, hogy már réges-régen holtan kellett volna összerogynia súlyos és megrázóan tragikus D-vitamin-mérgezésben.      Talán ennek köszönhetően, talán másnak, de egészen biztosan vígan és kicsattanó egészségben élte életét.      Hatalmas szerencsében volt része. Ugyanis újságot nem olvasott és rádiót sem hallgatott. De még a televíziókészüléket sem nézte – se bekapcsolt, se kikapcsolt állapotban – abból a hétköznapi okból fakadóan, hogy nem volt neki olyanja. Hála ennek, nem öntötték rá dézsából a hamis és rémisztő információkat sem a vitaminokról, sem másról.      Nem is igazán volt neki más ebben az életben, mint az, amit a két keze szorgos munkájával megteremtett és amivel ezen túl még a Jóisten megáldotta.      Nem volt neki szolgálati autója és puccos, közköltségen fenntartott irodája a parlamentben. Nem kapott ő sem utazási költségt

Az emésztésnek rendben kell lennie, “ha a fene fenét eszik is…”

 Azért, hogy ne jusson a kutya emésztése az ebek harmincadjára, nem árt néhány dolgot az eszünkbe vésni.

Mire is kellene gondolnunk, amikor az emésztés jön szóba?

Bármelyik élőlény számára a legideálisabb építőanyag az lenne, amiből ő maga is áll, azaz felépül. Persze ez szélsőségesen elméleti és csak egy játék a gondolatokkal.

Amikor a szőrös pajti megeszik valamit, – bárhogyan is tápláljuk: kutyatáp, BARF (biólogiailag megfelelő nyers étel angol szavak rövidítése), házikoszt stb.  – az a legkisebb mértékben sem olyan, mint a teste. Ezért az első feladat, hogy a lehető legapróbb részekre kell bontani az étel összetevőit, a tápanyagokat, majd ezekből az aprócska alkatrészekből a test saját anyagait fel kell építeni, létre kell hozni. Azt a folyamatot, amikor az ételt, a tápanyagokat lebontjuk, emésztésnek nevezzük.

Csak a pontos megértés kedvéért álljon itt egy gyerekes hasonlat! A ház falakból, a falak téglákból épülnek fel. De téglából nagyon sokféle és fajta ház felépíthető. Ha már volt egy ház, azt le lehet bontani falakra, majd téglákra, és a téglák felhasználásával egy teljesen másik és egy teljesen másfajta házat fel lehet építeni. Az emésztés a példánkban az lenne, amikor a “megevett házat” falakra, majd téglákra bontjuk.

Bármennyire is egyszerű a példa, aki látott már ehhez hasonlót, jól tudja, mennyire összetett folyamat is egy ház lebontása, amit itt az emésztés hasonlataként használtam. Millió féle szerszám, gép és szakértelem szükséges hozzá.

Az emésztés legalább ennyire összetett folyamat. Ez alatt azt értem, hogy rendkívül sok dologra, "szerszámra", összetevőre és megfelelő környezetre van szükség ahhoz, hogy az emésztés megtörténhessen. A testben ezeket nélkülözhetetlen dolgokat például emésztőnedveknek és jótékony baktériumoknak nevezzük. Emésztőnedvek, szakszóval élve enzimek, és a lebontásban közreműködő baktériumok milliárdjai végzik el ezt az elképesztően összetett folyamatot.

De honnan vesszük ezeket a dolgokat, az enzimeket és a jótékony baktériumokat?

Szerencsénkre addig, amíg egy szervezet ép és egészséges, önmaga is sok hozzávalót elő tud állítani, ami a jó emésztéshez szükséges. A többi hozzávaló pedig magából az ételből származik. Legalábbis szerencsés vagy jobban mondva természetes körülmények között.

De ki látott manapság természetes körülményeket? Az mostanában olyan ritka, mint a kockás kutya vagy legalábbis, mint a fehér holló.

Az ételekkel vagy eledelekkel szemben olyan követelményeket támasztunk, hogy a teljesítésükhöz meg kell azokat fosztani a természetes jellemzőiktől. Főzzük, sütjük, szárítjuk, dunsztoljuk, tartósítjuk, őröljük stb. Mentesíteni kell minden olyantól, amitől lebomlásnak, más szóval emésztődésnek indulna, hiszen ha lebomlana, nem lehetne sokáig eltartani stb.

És itt jön szembe velünk egy érdekes ellentmondás. Az egyik érdek az, hogy megakadályozzuk a lebomlást, a másik pedig az, hogy lehetővé tegyük vagy éppen támogassuk a lebomlást. Ne feledjük, amikor emésztünk, akkor lebontunk! Az ellentmondást azonban feloldja, ha figyelembe vesszük, hogy a lebomlást a csomagolásban és az eltartás során kell megakadályozni. A bendőben és a belekben viszont segíteni, támogatni kell!

Ehhez jól jöhet egy kis segítség. Mindjárt mondom is hogyan. Legalább is elárulok egy nagyon hatékony módszert a több lehetséges megoldás közül.

Ha nagyon hivatalos szeretnék lenni, akkor a fementációról papolnék. Hogy érthetőbb legyek, jobb ha tudjuk, hogy ez olyanokat foglal magába, amit hétköznapi módon és egyszerűen csak erjedésnek vagy savanyításnak nevezünk.

Ezt biztosan mindenki ismeri, ha másképp nem is, akkor úgy, hogy már evett vagy ivott olyasmit, ami így készült. Csak néhány példa: savanyúkáposzta, kefir, joghurt, aludttej, kovászos uborka, ételecet és az alkoholos italok. De a kávé, tea, kakaó és a dohány előállításában is szerepe van a fermentációnak.

Van ezekkel kapcsolatban egy nagyon érdekes információ, ami csak ritkán ragadja meg az emberek figyelmét. Ez pedig az, hogy a fermentációs folyamatokat jótékony baktériumok és gombák hihetetlen sokasága végzi. És most értünk el a lényeghez. És itt a hihetetlen szó azt jelenti, hogy HIHETETLEN!

A fermentációt tehát aprócska, szabad szemmel nem látható élőlények, jótékony baktériumok és jótékony gombák hozzák létre. Ezek az élőlények amilyen kicsik olyan gigantikusan nagy számban vannak jelen, amikor nekünk dolgoznak. És ezek a számok nem csak hihetetlenül nagyok, hanem kimondhatatlanul hosszúak is. Valahogy hasonlóan néznek ki: 100.000.000.000.000.000 (tehát egy egyes után sok-sok-sok nulla).

Ez azt jelenti, hogy akár egyetlen grammnyi fermentációs termékben is ilyen rettenetesen sok aprócska élőlény található.

Ez a hasznos fermentáció úgy megy végbe, hogy az előállítás során a megfelelő tápanyagra helyezik a hasznos baktériumokat, gombákat és ideális feltételeket biztosítanak (nedvesség, hőmérséklet, fényviszonyok stb.). A gombák, baktériumok tömegesen elszaporodnak, átalakulnak. És ennek a kulcsfontosságú átalakulásnak az eredményeként feldúsul a szervezetükben sok-sok hasznos anyag, enzim, vitamin stb. Az átalakulást követően pedig megtörténik az erjedés.

A végeredmény pedig egy olyan fantasztikus termék lesz, ami valóban extrém sok hasznos anyagot, enzimeket, tápanyagokat, vitaminokat stb. tartalmaz. Ezért lehet rendkívül értékes a fermentált termék. Az ilyen anyagoknak ugyanis szerteágazó és megszámlálhatatlanul sok hasznos hatása lehet. Ezek támogatják a szervezet működéseit és azok közül is az egyik legfontosabbat, az emésztést.

Nem véletlen, hogy a fermentált élelmiszerek többségét kifejezetten egészségesnek tartjuk és tapasztaljuk is az előnyös hatásaikat.

De mi a helyzet olyankor, amikor a kutya nem eszik fermentált élelmiszert. Ki látott már kutyát, aki például savanyú káposztát eszik?

Ezért jó hír, hogy az ilyen fermentációs termékből koncentrátumot is létre lehet hozni. Ez azt jelenti, hogy csak a legfontosabb és a leghasznosabb összetevőket sűríti magába. Képletesen szólva, a káposzta már nincs ott, csak az ami létrehozta a fermentációt.

Továbbá a különböző baktériumok, gombák a fermentáció során más és más enzimeket, hasznos anyagokat hoznak létre. Ezért a különböző fermentációs termékek kombinált alkalmazása tovább fokozhatja az előnyöket.

Tehát a kutya esetében is találhatunk jó megoldást, ha élve a fermentációs termékek előnyös tulajdonságaival, olyan készítményt alkotunk, ami magába zárja a fent felsorolt előnyöket.

Budapest, 2022. április 28.

Dr. Lenkei György

orvos, vitamin-fejlesztési szakértő

További írások ebben a témában:

A prebiotikum és a fermentációs készítmény - Az meg mi a szösz?

Baktérium… Bajjal jár, ha van, ha nincs?

Probiotikum

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A parasztember esete a D-vitamin-mérgezéssel…

Gluténérzékenység 2.

Volt egyszer egy ember, szakálla volt kannabisz, helyesebben kender